Új igazgató!

- Tudja, hogy történelmet ír a Bocskaiban? Az iskola alapítása óta egyetlen év kivételével csak Pátyon lakó igazgatója volt az intézménynek, több cikluson keresztül pedig csak női vezető állt az élén.

- No, most megtört a sorozat. Egyébként minden új ember hoz valamennyi változást magával. Természetes, hogy másként gondolkodik férfi és nő, és biztosan más szemlélettel közelít, aki nem a településen lakik, de ez nem hátrány, ez adottság. És Érd nem is a világvége. Ráadásul nem teljesen idegenként érkeztem, hiszen a Pedagógiai Szakszolgálat alkalmazásában, mint utazó gyógytestnevelő már dolgoztam a Bocskai iskolában, heti egy napot tanítottam. Július óta, a szabadságom alatt is járom a szervezeteket, amelyek szoros kapcsolatban vannak az iskolával (a társ intézmények, az egyházközségek, a PSE...), legelőször pedig felvettem a kapcsolatot az önkormányzattal... Mindenhol örömmel fogadnak, és azt tapasztalom, hogy együttműködésre készek a pátyiak. Kicsit utánajártam az iskola és a település múltjának is, hiszen az épületek, a tárgyak történeteket hordoznak. S jó látni, hogy a község megőrzi ezeket: például Iskola utcának hívják, ahol a régi iskola van...

- Említette, hogy Érden lakik, tehát nem messziről jár Pátyra. A szakmai pályáját tekintve honnan érkezett a Bocskaiba?

- A Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Budakeszi Tagintézményénél dolgoztam, gyógytestnevelőként hat évig. Elsősorban mint utazó testnevelő jártam a környező iskolákat. Előtte pedig az érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban tanítottam szintén nyolc évet, testnevelést. És van egy innovatív kisvállalkozásom, amiben mozgásterápiával foglalkozunk, fejlesztő falmászással segítjük például a figyelemzavaros gyerekeket, azokat, akiknek mozgás terápiára van szüksége, de túl unalmas lenne a TSMT, vagy az alapozó terápia, vagy ezek a terápiák mellé kiegészítő sportot keresnek, ahol kiteljesedhet a gyermek személyiségfejlődése.

- Miért pont a falmászás?

- Külföldön sok jó példa van már erre, Magyarországon is több műhely, köztük például Erőss Zsolt felesége, Sterczel Hildának a csapata is alkalmazza. Egyébként a hegymászás, túrázás középiskolás korom óta szerelmem. Végeztem túravezető tanfolyamot, hegymászást oktattam, vezettem csoportokat olyan magashegy-csúcsokra, mint a szlovákiai Triglav vagy az ausztriai Gross Gloclokner. És ipari alpinista képzettségem is van, sőt évekig nyaranta dolgoztam építkezéseken, nagyrendezvényeken. Ipari beruházásokon műszaki munkát, fesztiválokon színpadépítést vállaltunk. Egy budaörsi magán fejlesztőházban is dolgoztam pár évig, és láttam, mennyire sok gyereknek van szüksége mozgásterápiára.

- Ha jól sejtem, akkor nem volt kérdéses érettségi után a pályaválasztása.

- Nem, mert mérnöknek készültem, az első szakmám irányítás-technikus, ipari gépek programozását tanultam, s a Műegyetem egyik kisebb részlegének rendszergazdája voltam, mint informatikus egy évig és még egy évet szintén ilyen munkakörben töltöttem el. Aztán 2002-ben jelentkeztem a Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Karára, s egyszerre jártam ide és a Pécsi Tudományegyetem Főiskolai Kar testnevelő tanár szakára, de az utóbbit csak hobbiból kezdtem el. A hegymászáshoz kapcsolódva csak ezt a szakot találtam a felsőfokon, s azért Pécsett, mert ott volt a legrövidebb a képzési idő. De viszonylag hamar kiderült, hogy együtt nem fog menni, így két év után a Kandót abbahagytam.

- Gazdaságilag nézve, nem túl biztató pálya mellett tette le a voksát. Gondolom, nyomós oka lehetett.

- A gyakorlat, amikor az órán valóságos, élő gyerekekkel találkoztam, az maga volt a csoda - éreztem, tudtam, hogy ezt kell csinálnom. A gyerekek nyelvén egyébként mindig értettem, túrázós, síelős táborokat vezettem, a hittanos táborokban is gyakran rám bíztak kisebbeket... Aztán a Testnevelési Egyetemen is elvégeztem az egyetemi kiegészítőt és még újabb képzésként a gyógytestnevelést. De a mérnöki szemlélet, gondolkodásmód is a mai napig jellemez.

- Ez a vezetésben sem hátrány, amint a műszaki jártasság is nagy előny az épületüzemeltetési feladatoknál.

- Így igaz, és e mellett pedagógusként sokfelé tudok egyszerre figyelni, ami most az iskolán belüli ügyekre koncentrálódik majd jobban, hogy működjön a fűtés, az informatikai rendszer, a szakmai stáb... Az intézmény működtetéséről leader típusú vezetőként gondolkodok: fontosnak tartom lelkesedni és lelkesíteni, bízni a munkatársak tudásában, tapasztalatában, kreativitásában, építeni a közösséget kívül, belül. Mindeközben persze a jogszabályok, a tankerületi rendszer szabta korlátozásokat is figyelembe kell venni. Az adminisztráció nagyon megnövekedett, de az iskolatitkár és a helyettesek segítenek ebben a munkában. A Szakszolgálat munkatársaként sok iskola életébe beleláttam, megfigyelhettem ki hogyan old meg egy-egy problémát, több iskola jó példákkal szolgált és jó kapcsolatot építettem az intézményvezetőkkel. A Szakszolgálat munkatársaként pedig sok-sok igazgatói tanácsülést hallgattam végig...

- A beszélgetésünk során többször telefonált, s láttam a határtalan lelkesedését és lelkesíteni tudását. Feltételezem, hogy határozott elképzelésekkel rendelkezik az intézmény jövőjéről. Öt év múlva milyen iskolát irányítana szívesen Pátyon?

- Azt gondolom, hogy a jövőkép részletei folyamatosan változnak, de a lehetőség most is ott a Bocskaiban, hogy a Zsámbéki-medence kiemelt iskolája legyen. Mert jó helyzetben van, támogató közegben működik. Egy innovatív csapattal pedig könnyen lehet jót tenni!

- Még hiányzik tanerő a csapatból a szeptemberi kezdéshez?

- 33 fős tantestületet vettem át, de pár nap múlva már 35-36 főre emelkedik a létszám, s még hirdetünk állásokat. A háromfős eddigi vezetés pedagógusi munkakörbe megy vissza, két új igazgatóhelyettesem lesz, s még néhány szaktanárt várunk. A gyereklétszámunk 450 fő.-

Milyen további átalakulások várhatók? Az iskola jelenlegi profilját meghatározza a magyar-német két tanítási nyelvű osztály működése, és a lovaskultúra oktatás. Testnevelő szakos igazgatóként tervezi, hogy inkább a sport felé erősíti az iskola jellegét?

- Természetesen, megfordult a fejemben, de a sporttagozathoz sokkal nagyobb infrastrukturális háttér kell, s jelenleg örülök, ha lesz testnevelő tanár az iskolában. Ha azt gondolja valaki, hogy most kifordítom a Bocskait a négy sarkából, olyan változások, esetleges retorziók lesznek, akkor téved, mert a pedagógiai folyamatok nem egy-két évre szólnak, nem véletlen, hogy ötéves igazgatói ciklusokat hirdetnek, hiszen ennyi idő alatt láthatók az eredmények. A lovaskultúra oktatás csak a vírushelyzet miatt maradt el, mert az átmeneti nehézséget tavaly az önkormányzati támogatás megoldotta. Most, szeptemberben újra indul az 5-6. évfolyamon a szokott módon. A munkaközösségi struktúrát azonban szeretném kicsit megváltoztatni, a pedagógiai program esetleges változtatásait pedig a munkaközösség vezetőkkel beszéljük át. A szülői közösség felé is szeretnék nyitni egy új programsorozattal: Pécsi Rita neveléskutató lesz az első vendége az ősztől induló szülők akadémiája projektnek, amelyben gyermekorvos, edző, fejlesztő pedagógus, pszichológus tart majd előadást az "elég csak elég jó szülőnek lenni" mottó jegyében.

- Ön már 2019-ben is pályázott az iskola vezetésére.

- Tavaly még bemutatkozhattam, aminek nagyon örülök, a szülőknek, a pedagógusoknak is. Külső pályázóként jó eredményt értem el, de egy évre még a régi igazgatót bízták meg a vezetéssel. Idén újra kiírták, ismét megpályáztam és elnyertem.

- Zsolt ezek szerint kitartó. Úgy tudom, a hosszútávfutás is végigkísérte az életét, ahhoz szintén kell a kitartás. A vezetés ugyancsak megkívánja a türelmet és kitartást, és más munkarendet követel, mint az alkalmazotti státusz, s az otthoni időbeosztást is befolyásolja. Fiatal családapaként hogyan számol ezzel?

- Három gyermekünk van, 5, 7, 9 évesek a lányok. A feleségem is pedagógus, francia-történelem szakos a budafoki református iskolában. Természetesen, otthon támogatnak a munkámban, ahogy eddig is. Bár nehéz négy nő elvárásának megfelelni. (mondja mosolyogva) Fontos, hogy otthon minden rendben legyen, egy stabil családi háttér mellett lehet nyugodtan elmerülni az új kihívásokban. A baráti körünk is elég sokrétű és kiterjedt Budapesten és itt Érden is. Imádkozó szívvel gondolnak rám. Hiszem, hogy egy jó szándékú, mindenki hasznát kereső, asszertív kommunikáción alapuló vezetéssel egy szervezetben sok-sok problémát meg lehet oldani, illetve a probléma megjelenését ki lehet küszöbölni. Persze, nem kis feladat, de állok elébe.

Szádváriné Kiss Mária

(az interjú a Pátyi Kurír augusztus-szeptemberi számába készült)